4.Fejezet "A nem várt meglepetések"

Sehun+Min:

-      -   Hova menjünk először? A hullámvasútra? Vagy a körhintára?- kérdezte izgatottan Min.

-       -  Azt hittem nem szeretsz velem lenni?- kérdezte Sehun.

-        - Nem is! De már nyolc éve nem voltam vidámparkba! – mondta Min.

-         -Ch! Ha egész nap ilyen leszel, fejbe lövöm magam!- mondta Sehun.

-         -Ne kéresd magad,idióta!- mondta Min majd belekarolt Sehunba.- Hova szeretnél menni először?

-         -Istenem! Akkor menjünk a hullámvasútra!- mondta Sehun. Felültek a hullámvasútra. Elindult a hullámvasút.

-         -Sehun!- mondta Min idegesen.

-         -Mi van?- kérdezte Sehun.

-         -Most jöttem rá, hogy félek a hullámvasutaktól!- mondta Min, majd átölelte Sehun és becsukta szemét. Sehun ellökte magától.

-         -Búj a karfához!- mondta Sehun. Min a karfához kuporodott és elkezdett könnyezni.

-         -Te aztán tényleg egy szívtelen ember vagy!- mondta Min szipogva.

-         -Gyere ide!- mondta Sehun, majd magához rántotta Min-t és megölelte.

-         -Akkor is szívtelen vagy, de azért köszönöm!- mondta Min. Leszálltak a hullámvasútról.

-         -Most mond el, hogy hova menjünk!- parancsolt rá Sehun.

-         -Menjünk el körhintázni!- mondta Min.

-         -Attól nem félsz?- kérdezte Sehun.

-         -Nem!- mondta mosolyogva Min. Beültek a körhintába. A kör hint két személyes volt. – Mi a kedvenc színed?- kérdezte Min.

-         -Nem tök mindegy neked?- kérdezte Sehun.

-         -Jól van, na, csak próbáltam barátkozni. – mondta duzzogva Min.

-         -Miért akarsz, ilyen hirtelen barátkozni?- kérdezte Sehun.

-         -Csak gondoltam, ha már össze vagyunk, zárva barátkozhatnánk.- mondta Min.

-         -Ch! Egyébként a fekete!- mondta Sehun.

-         -Nekem is!- mondta Min.

-         -Nem valami lányos szín!- bökte oda Sehun.

-         -De attól még szeretem!- válaszolta Min. A körhinta után elkezdtek sétálni.

-         -Mi a kedvenc számod?- kérdezte halkan Sehun.

-         -A három és a tizenhárom! Neked?- kérdezte boldogan Min.

-         -Nekem a három!- mondta Sehun.

-         -Szabina? SZABINA!- jött egy fiú szembe Min-nel. Elkezdte Min-t ölelgetni. Min ellökte magától.

-         -Te meg ki vagy?- kérdezte Min.

-         -Ki az a Szabina?- kérdezte Sehun.

-         -Nem ismersz meg?- kérdezte szomorúan a fiú.

-         -Marci? Marci hát te vagy az? Mit keresel Koreába?- kérdezte Min.

-         -Itt kaptam egy fotós pályázatot! Szia, Marci vagyok, Szabina pasija!- mondta Marci.

-         -Szia, Marci! Én Sehun vagyok és mi?- kérdezte Sehun.

-         -Nyugi Sehun! Marci csak viccelt!- mondta mosolyogva Min.

-         -Puszit sem adtál!- mondta kiskutya szemekkel Marci.

-         -Gyere ide!- mondta Min majd megpuszilta.

-         -Látom te se tétlenkedtél. Végül is sikerült magad köré csavarnod az áhított fiút.- mondta Marci Sehunra nézve.

-         -Jaj, Marci, miket beszélsz!- mondta elpirulva Min.

-         -Az osztályba mindenki hülyének nézett, amikor azt mondta, hogy Sehun közelében leszel, bár mi is történjen.- mesélte lelkesen Marci.

-         -Marci!- szólt rá Min. Sehun kikerekedett szemekkel nézett Min-re.  Min, nem mert a szemébe nézni.

-         -Főleg akkor gúnyoltak és röhögtek ki, amikor azt mondtad, hogy akkor is a Hawaii-on esik a hó, még akkor is megpróbálod azt, hogy szerelmes legyen beléd!- mondta mosolyogva Marci.

-         -Ez-ez igaz?- kérdezte Sehun. Min elfutott sírva.

Marci és Sehun:

-         -Ez tényleg igaz volt?- kérdezte Sehun.

-         -Igen! Szegényt nagyon sokan bántották a gimiben. Főleg amikor azt mondta, hogy ő is idol akar lenni. - mondta Marci.

-         -Köszönöm, hogy elmondtad- mondta Sehun.

-         -Akkor ti most nem vagytok egy pár?- kérdezte Marci.

-         -Nem, nem vagyunk!- mondta Sehun.

-         -Oh, basszus!- mondta Marci.

-         -Megkeresem Min-t!- mondta Sehun, majd elfutott.

Min:

Oda futott a kocsihoz, majd neki dőlt és még jobban elkezdett sírni.

-       -  Hülye Marci! Miért nem tudta befogni a száját? Miért most kellet ez? Mikor már minden kezdett jól alakulni?- kérdezte Magától Min. – Sehun most már biztos, hogy soha nem fog velem beszélni. Jobb lesz, ha feladom és elmegyek!- mondta Min.

-        - Ennyi után feladod?- kérdezte egy hang. Min felkapta a fejét.

-         -Sehun!- mondta döbbenten Min majd felállt-

-         -Te tényleg szerelmes vagy belém?- kérdezte Sehun.

-         -Igen! Na, tessék most boldog vagy?- kérdezte könnyezve Min. Egy száj tapadt a szájára. Kikerekedett szemekkel nézet Sehun-ra. Olyan gyorsan vert szíve, mint még soha. Azt kívánt, bárcsak örökké így maradnának.  Csókjukat Tao hangja szakította meg.

-         -Csak egy kis móka kellett, hogy egymásra cuppanjatok. – mondta Tao a nevetéstől fuldokolva.

Ezen a többiek is jót mulattak, de gratuláltak nekik, és fütyültek is, csak hogy húzzák őket.

-         -Semmi közötök hozzá! Inkább menjük már haza! – mondta Sehun ingerülten.

Szép sorban beszálltak, végül Kai csukta be az ajtót. Jung és Tao végig turbékolta az utat. Kyung Kai vállára hajtotta a fejét, Kai pedig a lányfejére az övét, és így hallgattak közösen zenét. Sehun és Min egy szót se szóltak egymáshoz, mindketten az ablakon bámultak ki.

Mikor haza értek, Sehun első útja a szobájába vezetett és ott is ért véget.

Min elszontyolodva ment a nappaliba. Kai és Kyung is bement, de Chanyeol elvonszolta a lányt a ledöbbent Kai-tól.

-         Gondoltam megleplek valami finommal. – mondta Chanyeol, miközben bevezette Kyung-ot az étkezőbe. Kyung tátott szájjal nézte, hogy kedvenc ételei várják az asztalon.

-         Ezt mind te csináltad? – kérdezte Kyung még mindig csodálkozva.

-         Igen! – jelentette ki mosolyogva és elégedetten Chanyeol.  – Gondoltam, a parkban nem ettél túl sokat, így szerettelek volna meglepni, és nem akartam, hogy éhesen feküdj le. – mondta szégyenlősen.

-         Nagyon szépen köszönöm! – mondta Kyung, majd megpuszilta a fiút.

-         Láss neki, mert ki fog hűlni! – parancsolta megszeppenve.

-         Ezt egyedül kellene megennem? – kérdezte Kyung hitetlenkedve

-         Nem, a szomszédnak! Még jó, hogy neked, mivel neked csináltam. – mondta megjátszott sértődöttséggel Chanyeol.

-         De ezt nem tudom egyedül megenni. Akkor együnk ketten. – ajánlotta fel Kyung

-         Benne vagyok! – mondta vigyorogva Chanyeol.

Neki láttak a vacsorának. Elkezdték egymást etetni. Evés közben saját gyerekkorukról meséltek, és amin jókat szórakoztak. Kai az ajtóban állt, és nézte a számára fura párost. Nem értette, hogy Kyung miért nem inkább vele van a történtek után. Nem akarta tovább nézni, így inkább bement a szobájába. 

-         Jól szórakoztatok? – kérdezte hirtelen Chanyeol.

-         Igen. Kai-val sikeresen összebarátkoztunk. – mondta Kyung

-         És mi jókat csináltatok? – Kérdezte eltökélten Chanyeol

-         Minden félét. Amit tudtunk, azt kipróbáltuk, és… -  Kyung nem tudta, hogyan folytassa

-         És? – ösztökélte Chanyeol

-         Figyelj Chanyeol. Olyat tettem, amit nem biztos, hogy szabad lett volna. De csak Kai-nak akartam segíteni. – motyogta Kyung maga elé

-         Mit csináltál? – kérdezte Chanyeol lélegzetét visszatartva

-         Megcsókoltam Kai-t. Megjelent az egyik ismerőse, Sulli aki bele van zúgva Kai-ba, és én csak segíteni akartam, hogy békén hagyja. – hadarta el idegesen a lány.

-         Értem. – Chanyeol csak ennyit tudott mondani.

-         Most haragszol rám, igaz? – kérdezte Kyung szomorúan

-         Nem haragszom. – mondta a fiú lehajtott fejjel

-         Chanyeol oppa én tényleg nem akartalak megbántani. – mondta szipogva Kyung.

-         Hé, Kislány, nyugi, majd minden helyre jön. – mondta Chanyeol egy erőltetett mosollyal, majd megölelte a most már síró lányt. Kyung abba hagyta a sírást Chanyeol ölelő karjaiban. Egy kicsit feljebb emelte a fejét, hogy meg tudja csókolni, a még mindig bánatos oppa-ját. Chanyeol először meglepődött, utána már viszonozta. Eleinte nagyon gyengéd volt, utána már belejött és elkezdte vadul csókolni a lányt. A szájáról a nyakára tért át és nagy meglepetésére Kyung nem lökte el magától. Miután leállította magát, görcsösen ezt kérdezte:

-         Ugye nem csak azért csókoltál meg, mert azt hitted, hogy megbántottál?

-         Esküszöm, hogy nem azért. Magam se értem, hogy miért. Csak egész egyszerűen éreztem, hogy ezt kell tennem. – mondta Kyung elpirulva.

Chanyeol megfogta Kyung kezét és egy kis csendes szobába vitte.

-         Szeretném, ha aludnál egyet erre az egész napra, és majd holnap kipihenten mindent megbeszélünk rendben? – kérdezte kedvesen Chanyeol.

-         Rendben! – válaszolt Kyung mosolyogva.

Kyung bement Kai szobájába, ahol nem csak őt, hanem Sehunt is meglátta. Azt is észrevette, hogy nem az ő ágyneműje van az ágyon.

-         Mit jelentsen ez? – kérdezte Kyung.

-         Ma helyett cseréltünk. – mondta Sehun. Karjaiba kapta Kyung-ot és bevitte a szobájába. Letette az ágyra és kiballagott.

-         Mi ez az egész? – kérdezte Kyung Min-től.

-         Nem tudom. Sehun és Kai úgy látták jól, ha így alszunk. – mondta Min.

-         Akkor aludjunk. Jó éjszakát! – mondta hugicájának Kyung.

-         Jó éjt unnie! – mondta Min kedvesen.

A másnap reggel ismét érdekesen sikerült, ugyanis valaki megállás nélkül nyomta a csengőt. Xiumin nagy nehezen kinyitotta az ajtót, de ami következett arra nem várt. Egy lány teljes erejéből félretolta és ettől a meglepett srác a földre esett.

-         Te meg ki a fene vagy? – kérdezte ingerülten.

-         Tao szerelme vagyok! Hol van az én drágám? – kérdezte idegesen az ismeretlen lány. De a választ meg sem várva elkezdte ordítani Tao nevét. De ami ezután történt, arra senki nem számított…